«Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.»
Mit takar a Jelenések könyvében a titokzatos szám: 666? Egy régóta és sokat vitatott kérdés tárgyalásában — miután a legtöbb magyarázó inkább a homályosítást, így az érdeklődők kétségbe ejtését választotta — utoljára engedjünk szót egy klasszikus műveltséggel bíró derék berlini teológia-professzornak, aki 1612 óta vár e meghallgatásra.

Ez az első ismert, nyomtatásban is fennmaradt egységes kommentár a 666 által jelzett Antikrisztus meghatározásához. Az első, de — fájdalom! — azóta is ama kevesek közül való.

Irodalom- és teológiatörténeti kuriózum tehát. Jelentősége azonban messze meghaladja e kategóriák kereteit.Túl azon, hogy választ kapunk egy évszázados rejtélyre, a téma kutatójában feltámad (vagy megerősödik) az a bizonyosság, hogy a pilátusi „Mi az igazság?” kérdése sem egy kézlegyintéssel, sem bizonytalanul körvonalú, tétovázó beszédekkel nem intézhető el. Helvigius — a kérdéses kinyilatkoztatás-részletben tett — három-négy döntő megfigyelésével olyan csapást nyitott, amellyel félreérthetetlenné tette az antikrisztusi szám azonosítását, azt hirdetve ezzel, hogy az igazság ép és megismerhető. Hatóereje pedig abban mérhető, hogy a világban uralkodó megtévesztések közepette szellemi-lelki menedéket nyújt az igazság után sóvárgó embernek.