Kálvin 1551 januárjában jelentette meg a kanonikus (vagy elterjedtebb elnevezéssel: katolikus) levelekhez írott kommentárjait. A magyarázatok közé nem vette fel János második és harmadik levelét, a kommentárokat pedig nem az általunk ismert kánoni rendben sorakoztatja egymás után. Annyit tudhatunk, hogy a Júdás leveléhez írott kommentárja eredetileg előadás lehetett (1540), a Jakab leveléhez írott magyarázatait pedig, melyeket a pénteki lelkésztalálkozón elhangzó magyarátokból állított össze, korábban önálló műként is megjelentette (1550). 
Kálvin a VI. Edwardhoz írott ajánlásában részletesen szól korának egyik meghatározó fejleményről, a tridenti zsinat újbóli összehívásáról. A római katolikus egyház sorsfordító zsinatának első, 1549-ig tartó szakaszát Kálvin igen élénk figyelemmel követte, és folytonosan kommentálta. Ajánlólevelében azonban nemcsak arról értekezik, hogy az 1551. májusára újból összehívott zsinatnak milyen kimenetele várható az egyházpolitikában, sőt, leginkább az érdekli, hogy milyen kihatással lesz  mindez az evangélium ügyére. (...) Kálvin ugyanakkor számos helyen, igen erős polémiával kitér korának rajongó mozgalmaira is, s ezt tennie is kellett, hiszen a kanonikus levelek némely passzusa folytonosan apokaliptikus spekulációk tárgya volt. S miután ezek a viták Kálvin egész életét végigkísérték, jegyzeteltük azokat a szakaszokat is, amelyekkel főművében, az Institutióban is foglalkozik, s így jobban kiviláglik, hogy az egzegézis és bibliai teológia milyen szoros összefüggésben állt Kálvinnál. 
A kanonikus levelek esetében folytonos  vita tárgya a szerzőség, olykor maga az autentikus szöveg is, illetve a tartalmi értékelés. Kálvin bátran vállakozik arra, hogy ezekben is állás foglaljon, hiszen a magyarázat során sem a szerző személyét, sem a körülményeket nem mellőzhetjük. Az olvasó itt is nyomon követheti Kálvin érett magyarázó módszerét: előbb a szöveg fordítása és közvetlen jelentésének kifejtése áll, ezt követi az értelmezés (...), és végül áll az összegzés. A saját célkitűzését pedig így summáza: „e levelekben számos homályos és rejtett értelmű dolog van, melyeket igyekeztem oly módon megmagyarázni, hogy a nem teljesen rest olvasó is könnyű bemenetet nyerjen a valódi értelemhez.” (Bogárdi Szabó István előszavából)