E jellemző szavakkal zárja a nagy reformátor az első levél magyarázatát, amely − a második levél kommentárjával egyetemben − bepillantást enged a 16. századi hitújítás forrongást kiváltó kérdéseibe, megidézi az Ige szószólóinak prófétai hevületét, egyszersmind megvilágítja a mai ember számára az Ige korabeli diadalútjának, hatóerejének nagy titkát: az emberek kezébe adni az addig mellőzött Szentírást, Isten beszédének értő, személyesen átélő olvasóivá tenni őket. Ez a nemes szándék vezérelte a „fáklyavivőket”.