„Már csak az a kérdés, az Isten dicsőségét vagy a saját dicsőségüket áldozzák fel a másik oltárán. Számomra világos, hogy Önök melyik lehetőséget választották. Hiszen míg egyetlen más földi intézmény történetében nem lelünk fel ennyi hamisságot, kétszínűséget, cselszövést és kegyetlenséget, ugyanakkor sehol máshol nem találkozunk ilyen töménységben önfelmagasztalással és öndicsőítéssel. Nem csodálom, hogy Az Egyház bűnei? szerzője a vétkek mentegetése közben önkéntelenül is a római katolicizmus "érdemeinek" bűvkörébe kerül. Inkább megmentik a keresztények tisztességét, noha ezáltal még nagyobb szégyenbe keverik a kereszténység imádásra méltó Alapítóját.
Magam viszont amondó vagyok, hogy ha már a kereszténység hamis képviselői szégyenbe keverték a hit szerzőjét, akkor legalább az utóbbi becsületét állítsuk helyre, akár azon az áron is, hogy az előbbiek hírnevén csorbát ejtünk.”

TARTALOM

Elöljáró beszéd

melyben napjaink eseményei tükrében mutatjuk ki "a kétféle mérték" meglétét, továbbá csodálkozásunknak adunk hangott amiatt, hogy a pápai egyház mi módon kerülheti el sokadjára is a felelősségrevonást

Első fejezet

Oldás és kötés, avagy a pápai bocsánatkérés joggal elvárható következményeiről

Második fejezet

mely vitatja, hogy a sötét múltért csupán egyes egyházi személyek és megtévedt hívek lennének okolhatók

Harmadik fejezet

mely vitatja, hogy a sötét múltért, az egyház múltbéli magatartásáért az egyes korok barbár volta lenne okolható

Negyedik fejezet

mely a vitatott könyv újabb szánalmas mentségkeresését utasítja el, miszerint a katolikus türelmetlenség áldozatairól szóló számadatok túlzóak

Ötödik fejezet

Tündöklő vétkek, avagy az érdemekre való szüntelen hivatkozások nevetséges ellentmondásainak elősorolása

Hatodik fejezet

mely azon állítás alaposabb meggondolására kérlel, miszerint a katolikus egyház mindig is a tudomány és a műveltség fellegvára volt

Hetedik fejezet

mely Róma békülékenységének okait keresi; egyben megszólítja a névleges protestantizmust, és a Rómával való összeborulásukat siratja

A vitairat lezárása

„Gyógyítgattuk, de nem gyógyult meg", avagy kísérlet azok kijózanítására, akik szüntelenül a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáról szónokolnak